A vízesésnél

Ez a festményem is előkerült a vitrin tárolójából, amikor a gyűjteményem összeállításán dolgoztam. Ismét visszajött a festés közbeni érzesem. Évekig tartó reményteli várakozás.
Volt egy álmom. Kedvesemmel a vízesésnél. Az álom szép lassan elfelejtődött az idő múlásával. Hagytam, hogy az életem sodorjon tovább. Sokáig gyötört ez az értelmetlen érzés, mire végre a fájdalom enyhülése után hosszú évekkel később megvalósult ez a csodás álom.

A képet megtartom, már nem fáj ha ránézek. Csak sajnálom azokat a hosszú éveket, ami blokkolta a teljes boldogságom. 

Szerencsére a kép a mai napig ép, köszönhetően a zsírkrétának, a hűvös helyen való tárolásnak. (2007)